Pécsi Bazilika

A Pécsi Székesegyház és az azt körülölelő tér történelme az évszázadok során összeforrt Pécs város történelmével. A Bazilika a város egyik jelentős jelképévé vált, Pécs legfőbb nevezetessége és jellegzetes épülete. Történelmi és művészettörténeti jelentőségét II. János Pál pápa a basilica minor kitüntető cím adományozásával ismerte el 1991-ben.



A Pécsi Bazilika a felújítás előtt


A bazilika története

A magyarországi püspökségek főtemplomai közül egyedül a négytornyú pécsi Szent Péter és Pál bazilika őrizte meg középkori formáját. Eredete az ismeretlenség homályába vész. Egyesek szerint egy ókeresztény bazilika állt a helyén, amelyet 871-ben a salzburgi érsek szentelt fel újra, majd Szent István király itt jelölte ki székhelyét az 1009-ben alapított püspökségnek.

A középkori krónikáink szerint, a püspökség védőszentje után Szent Péter egyházának nevezett templomot (a Szent Pál titulust csak a Schmidt-féle átépítés során kapta) Szent István király utóda, Orseolo Péter kezdte el építtetni. A krónikák azt is tudni vélik, hogy a későbbiekben itt is helyezték örök nyugalomra. 1064 húsvétján Péter király itt látta vendégül a nagy tekintélynek örvendő Szent Mór püspök meghívására érkezett Salamon királyt és a két herceget: Gézát és Lászlót (a későbbi Szent László királyt). Az ünnepélyes szentmise utáni éjjel azonban a tűz martalékává vált a templom. Az eseményt követően, régészetileg is bizonyítható, nagyarányú felújítási munkák kezdődtek.



A déli bejárat a felújítás előtt


A több mint száz évet igénylő építkezés során alakult ki a bazilika általunk is ismert szerkezete. A 11. század végén készülhetett el az altemplom, valamint a háromhajós, keresztház nélküli, háromapszisos karzárású lombard-dalmát típusú templomépület. A sarkokon elhelyezett és a német templomépítészet hagyományait követő tornyok már a 12. század termékei. Akárcsak a gazdag faragású épületplasztikai elemek. A munkák Kalán püspöksége (1188-1218) alatt fejeződhettek be.

Nagyobb méretű átalakítások ezek után már csak a 15. század során kezdődtek a székesegyházban. Ekkor készült a fő-, és mellékhajók bordás csillag- és keresztboltozata. A felmagasított apszisokon nagyméretű, mérműves ablakokat helyeztek el, melyek jobban megfeleltek a gótika stílusirányzatának. A munkákat Ernuszt Zsigmond püspöksége alatt, 1505-ben fejezhette be Demetrius mester. Ezzel egy időben egy Jakab nevű bencés szerzetes ki is festette a templomot. A festmények töredékeit a 19. század végi átépítés során megtalálták és akvarell másolatokat készítettek róluk. Az átfogó, 15-16. századi felújítás alkalmával a régi nehézkes román kori faragványok java részét is elbontották. A darabjait részben felhasználták az építkezésekhez, részben máshová helyezték. Többek közt így kerülhettek az altemplomi lejáratok falaira a hazai román kori kőszobrászat kiemelkedő alkotásai, melyek ma a Pécsi Dómmúzeumban tekinthetők meg.



A bazilika nyugati homlokzata a felújítás előtt


A törökök nem rombolták le a templomot, hanem Szulejmán szultánról nevezték el és dzsámivá alakították. A híres török világutazó, Evlia Cselebi 1663-ban elragadtatással ír a templomról. A már-már túlzóan dicsérő szavai mögött azonban pótolhatatlan információkkal szolgál a bazilika 17. századi állapotáról. Említi például a délnyugati tornyon lévő deszka minaretet, melyet a tornyot ért villámcsapás (1631) után építhettek. Ekkor egy teljes emelet leomlott a toronyról. A törökök kijavították, de az eredeti magasságát nem állították helyre. Az Ahmed, belgrádi aga által végeztetett felújítást megörökítő (arab betűs) török felirat a mai napig látható. A torony teljes helyreállítására csak a 19. század elején került sor.

A bazilikát komolyabb károk először az 1664-es Zrínyi Miklós-féle ostrom idején, majd Pécs 1686-os visszafoglalásakor érték. Ez utóbbi eseményt örökíti meg a Pécsről készült legkorábbi hiteles tollrajz. Ezen látható, amint a néphajó feletti boltozatot és tetőszerkezetet romba döntik az ágyúgolyók. A gótikus boltozat e szakaszát nem is építették többé újjá. Ezzel azonban még nem értek véget a bazilikát sújtó tragikus események. A városparancsnok, Vecchy tábornok zsoldosserege szó szerint kirabolta az épületet. A megmaradt berendezési tárgyakat elvitték, a toronyórát és a tetőszerkezetet leszedték, a sírokat kifosztották. A török utáni első pécsi püspök, Radanay Mátyás a Tettye völgyében álló Mindenszentek templomot volt kénytelen püspöki székesegyházzá nyilvánítani, mert a bazilika nem volt használható állapotban. A 18. század elején, a várost ért rác és kuruc dúlás miatt csak az altemplomban végezhettek szentmisét.



Angyal a homlokzaton


Csak a következő püspök, Franz Nesselrode tudott a bazilika helyzetén javítani. Hatalmas nyeregtetővel fedte be az épületet, a hajókat és a kápolnákat egyaránt. A főhajóban, a középkori Szent Kereszt oltár helyén, lejáratot nyittatott az altemplomba. Ezenkívül oltárokkal, padokkal, gyóntatószékkel és liturgikus felszerelési tárgyakkal látta el a templomot.

A templom belső tere valójában Berényi Zsigmond püspöksége idején nyerte el barokk küllemét. A sekrestyébe a következő püspök, Klimó György készíttetett rokokó bútorzatot. Emellett új kanonoki stallumok is készültek, melyeken az apostolok mellszobrai voltak láthatóak. A mellékhajók apszisaiba új oltárokat helyeztetett. A régi faoltárokat pedig kőből készültekkel cseréltette ki. A legnagyobb terve azonban mégsem valósult meg. Nikolaus Pacassi császári építésszel a bazilika külsejét is át akarta építtetni.

1807-ben kezdődhetett meg a székesegyház külsejének a felújítása. A pécsi káptalan Pollack Mihály gótizáló tervét fogadta el. A déli oldalon felépítették a mai Boldog Mór kápolnát és a homlokzatot egységes, oszlopokkal tagolt kulisszafallal látták el. A fal tetejére 1854-ben a Bartalits Mihály készítette apostolszobrokat állították. A déli oldalhoz hasonlatosan alakították ki a nyugati és kissé egyszerűbben az északi oldalakat. A keleti oldal gótikus apszisait érintetlenül hagyták. A csonka délnyugati tornyot helyreállították és a többihez hasonlóan még egy óraemelettel felmagasították. A most már azonos magasságú tornyokat fogazott mintás koronapártázat zárta le. Az átépítés 1825-ben fejeződött be. A pécsi polgárság által nagyon kedvelt, egységes, harmonikus és mégis monumentális mű született.



A bazilika főhajója

A gótikus elemek viszont nem illettek az alapjaiban román kori templomhoz. Az 1877-ben kinevezett Dulánszky Nándor püspök személyében vezetőjükre leltek a templom restaurálásának
hívei. Statikai problémákra hivatkozva elérték, hogy megszülethessen a bazilika egységes román stílusú újjáépítésének gondolata. Az építőmester a bécsi városházát is tervező, Friedrich von Schmidt lett. Az eredeti állapot helyreállításának fényében igyekezett eltávolítani minden, nem a romanikára jellemző stíluselemet a templomból. Ezek többségét a környező falvak plébániatemplomai kapták meg, ahol a mai napig megtalálhatóak. Az újabb berendezési tárgyakat a nyugat-európai minták alapján készített, korhű másolatok jelentették, de felhasználták az átépítés során helyben talált román kori emlékeket is.


Az új székesegyház

Amikor 1883. április 26-án a szentély egyik pillérénél elhelyezték az új templom alapkövét már csak az altemplom, a hosszfalak és a kissé visszabontott tornyok álltak. Az építésvezető Kirstein Ágoston irányítása alatt folyt gyors munkának köszönhetően 1891. június 22-én, Ferenc József király, államférfiak és főpapok jelenlétében Dulánszky Nándor püspök felszentelte a templomot.



Mennyezetfreskó

A csak formájában és tömegében eredeti bazilika, fehér mészkőből készült homlokzataival és 60 méter magas budafai sárgás homokkő tornyaival, lenyűgöző látványt nyújt. Ugyanakkor sokat veszített történeti értékéből. A tornyok eredetileg nem voltak ilyen magasak. A nyitott galériaszint és a hegyes sátortető a Schmidt-féle átépítés alkotása. Harangok csak a déli tornyokban vannak. A keleti oldalon három, a nyugatin csak egy, a különleges alkalmakkor használt, 300 éves Szent Péter harang függ.

A bazilika főhomlokzata a vakárkádos, törpegalériás déli kulisszafal. A fal tetején álló, eredetileg Kis György által készített apostolszobrokat, 1962-63 közt Antal Károly szobraira cserélték ki. Az államalapítás millenniumának évében, 2000-ben avatták fel Rétfalvi Sándor szőlőlugast mintázó bronz kapuját. Ugyancsak ő készítette a déli bejárati ajtó kazettáiban elhelyezett 22 darab bronz domborműlapot. A délihez hasonlatos a templom nyugati homlokzatának kialakítása is. A küllemében leginkább a pisai dóméra emlékeztető homlokzat a középkori formájában sokkal egyszerűbb volt. Az oszlopos galériás kialakítás viszont szerencsésen mutatja be a templom kiemelt főhajójának bazilikás elrendezését. A vakárkádokban látható három portré – Kis György alkotása – Szent Istvánt, Szent Péter apostolt és Szent Mór püspököt ábrázolja. A templom északi és keleti oldalai lényegesen egyszerűbb kialakításúak.

A bazilika belső terének megjelenése, a tölgyfából készült, gazdagon díszített kazettás síkmennyezet, a pillérek és az emelt szentély a 12. századi székesegyházra emlékeztetnek. A falakat teljes egészében befedi a szőnyegszerű, geometrikus és a szalagszerű, figurális falfestés. A főhajó falain lévő ószövetségi és a szentély felőli újszövetségi képsorozatot a német Moritz von Beckerath készítette. A mellékhajókban látható Szent Pál sorozat szintén az ő alkotása. A mellékhajók szentély felőli részén lévő Szent Péter képsorozat pedig az ugyancsak német Karl Andreä munkáját dicséri. Mindkét művész a középkori ikonográfiában és a román kori ábrázolásmódban jártas festő volt. A díszítőfestést Gustav Bamberger végezte.



Angyalszobor a bazilikából


A szentély alatt helyezkedik el az öthajós altemplom, amely vitathatatlanul a legrégibb, egységben megőrződött része a bazilikának. Itt temették el az átépítést végrehajtó Dulánszky Nándor püspököt. Az apszisban látható képeket Székely Bertalan készítette. Az ábrázolt személyek történelmi hűségéhez ragaszkodó Székely festette ki a Boldog Mór kápolnát is. Falképei az egyházmegye területén szentként tisztelt második pécsi püspöknek állítanak emléket.

A Mária kápolnában tekinthető meg a székesegyházi kincseket bemutató állandó kiállítás. Az elmúlt háromszáz év püspökeinek mecénás tevékenysége során létrejött gyűjteményt 1994-ben Mayer Mihály püspök nyitotta meg a nagyközönség előtt. A vitrinenként kronologikus sorba rendezett anyag a szertartásoknál használt liturgikus tárgyakat (kelyheket, úrmutatókat, körmeneti kereszteket, ereklyetartókat, öltözékeket, főpapi jelvényeket) mutatja be. A bazilika északi oldalán álló és a Mária kápolna mellett lévő Jézus Szíve kápolna falfestményeit a kor másik nagy magyar festője, Lotz Károly készítette.

„Aki eszi a testemet, örökké élni fog” olvasható a felirat a bazilika délnyugati oldalán álló Corpus Christi kápolna (Krisztus Teste) keleti falán. A festményeit szintén Lotz Károly készítette. A kápolnában található az egész bazilika talán legnagyobb ékessége, a pécsi reneszánsz művészet magas színvonalának bizonyítéka, a Szatmári-pasztofórium (szentségház).



Naplemente


2009. évi felújítás

„Az ezeréves Pécsi Püspökség kulturális és történelmi örökségének megőrzése” című projekt keretében lehetőség nyílt arra, hogy a Pécsi Bazilika homlokzatai visszakapják eredeti színüket. A speciális technológiával végzett tisztítás után újra tanúi lehetünk a fehér mészkő falak szépségének.

Forrás, további információ: www.pecs.egyhazmegye.hu

 
 
 
impresszum | jogi nyilatkozat