Pécsi Egyházmegye
A Pécsi Egyházmegye területe napjainkban
A püspökség megszervezése I. (Szent) István királynak a fekete magyarok felett aratott győzelméhez (1008), majd az azt követő misszióhoz kapcsolható. A Szent Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt egyházmegye alapítólevelét 1009. aug. 23-án állították ki Győrött, Azo pápai legátus jelenlétében. A püspöki székhely kiválasztásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a város ókeresztény emlékeinek is. A dioecesis határai: északon és nyugaton a veszprémi egyházmegyével volt határos; keleten a Duna jelentette a természetes határt, ám ekkor már a kalocsai egyházmegye is funkcionált; délnyugaton csak a zágrábi püspökség felállítását (1091) követően került sor a határok kijelölésére.
Első püspöke a franko-gall ill. lombard származású Bonipert volt. A Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első magyarországi legendát, Szent Zoerard-András és Benedek remeték életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő főpásztora volt Bár-Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király kancelláriáját is irányította (1183-1186), majd Horvátország és Dalmácia kormányzását látta el (1193-1194), valamint rövid ideig választott esztergomi érsekként tevékenykedett. Ennek következményeként engedélyt kapott a pápától, hogy az érseki palliumot pécsi püspökként is viselhesse. A tatárok a székesegyházat és környékét is elpusztították, majd a 13. sz. közepétől elkezdődött a püspöki rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. század püspökei közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház északi oldalán az Aranyos Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos király titkos kancellárja, jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított pécsi egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett; az arisztokrata származású, Alsáni Bálint királyi diplomataként tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. Az egyházmegye Mohács előtti jelentős püspökei közül ki kell emelnünk a kiváló humanista költőt, Janus Pannoniust (1459-1471), a püspökvár megerősítését végző Ernuszt Zsigmondot (1473-1505), valamint a püspökvár reneszánsz építményeinek megrendelőjét, Szatmári Györgyöt (1505-1621).
Az egyházmegye területén a 14. század elején már több mint félezer plébánia, egyház-igazgatási alközpont működött. A szerzetesrendek közül megtelepedtek a bencések, ciszterciek, ferencesek, domonkosok, kármeliták, ágostonos kanonokok, ágostonrendi remeték, pálosok, stb.; a lovagrendek közül pedig a templomosok és a johanniták.
A törökök a mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) követően felprédálták a várost, azonban végleges eleste csak 1543. július 20-án következett be. Az egyházmegye 1543-as török megszállása után alig találunk papot Tolna és Baranya megyében. Sokan, mint Csulai Móré Fülöp püspök, a mohácsi csatatéren maradtak. Más egyháziak, elsősorban a szerzetesek, kincseiket entve elmenekültek. Várallyai Szaniszló püspök (1543-1548) menekülésétől Radanay Mátyásig 1687-1703) pécsi püspök nem lépett az egyházmegye területére.
.jpg)
.jpg)
1686-ban egyházmegyénk felszabadult a török uralom alól. Radanay püspökre azonban nagyon nehéz feladatok vártak. Egyrészt az ősi egyházi birtokok megszervezésén fáradozott, ősi jogait jelentette a császári kincstár és az új földesurak foglalásai elől, másrészt papokról kellett gondoskodnia. Utóda, Nesselrode Ferenc (1703-1732) 1714-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze. A templomok szinte mindenütt romokban hevertek, sok falu teljesen eltűnt a föld színéről. A nép elszegényedett, s amije megmaradt a török harácsolása után, azt a felszabadító hadműveletek során, majd a császári kincstár adószedése, a Rákóczi-féle szabadságharc hadmozdulatai, a rácok garázdálkodásai következtében vesztette el.
A 18. század legnagyobb formátumú pécsi püspöke kétségkívül Klimó György (1751-1777) volt. A papság képzésére, a kultúrára és a tudományra egyaránt nagy anyagi áldozatokat fordított. Egyházlátogatást tartott, templomokat építtetett, elkészítette Koller Józseffel az egyházmegye történetét, könyvtárát nyilvánossá tette, papírmalmot létesített, a teológiai képzést kiváló tanárok alkalmazásával magas színvonalúvá tette stb. A 19. század elejére egyházmegyénk népe újból rendezett plébániai gondozásban részesült. A rendezett anyagi körülmények között élő nép fiai szívesen választották a papi hivatást. A II. József uralma (1780-1790) alatt feloszlatott szerzetesházakból is sokan csatlakoznak az egyházmegyés papokhoz.
Két püspök a 20. századból: Virág Ferenc és Cserháti József
Miután a templomok felépültek, a nép figyelme az egyház másik intézménye felé fordult, az iskolai nevelés és oktatás korszerűbb fejlesztését igényelte. Ennek szolgálatára sietett Szepessy Ignác püspök (1828-1838). Személyében buzgó, szentéletű és fáradhatatlan lelkipásztor került a püspökség élére. Scitovszky János (1838-1852) szintén rengeteget áldozott a falusi iskolákra. Támogatta a nemzeti iskolák elindítását, pontos jelentést kért a falusi iskolákról minden esztendőben, s a szószéken magyarázta meg a népnek a magasabb iskolák fontosságát. Girk György (1852-1868) II. egyházmegyei zsinata, Dulánszky Nándor (1877-1896) nagyszerű székesegyház-építése nem jelentett Isten egyszerű népének lelki gazdagodást. Ezek a papok és gazdagok reprezentatív vallásos jellegű akciói maradtak. Zichy Gyula püspök (1905-1926) személyes hatása a népre csekély volt. Virág Ferencet (1926-1958) jobban a magáénak érezte a nép, aminek egyik oka az egyszerű származása volt. Sűrű bérmaútjai alkalmával mondott beszédei megtalálták a hangot a néphez. Működése alatt emelkedett a papi hivatások száma, s így el tudta látni papi hitoktatókkal a sűrűsödő iskolahálózatot. Hosszú kormányzása alatt sok templom épült területünkön.
Rogács Ferenc (1958-1961) rövid ideig volt az egyházmegye főpásztora. Tíz éven keresztül, mint utódlási joggal felruházott koadjutor püspök nagy alapossággal tanulmányozta az egyházmegye adottságait és készült a kormányzásra. Cserháti József a múlt század legjelentősebb pécsi püspöke 1961-ben, mint káptalani helynök vette át az egyházmegye kormányzását. Három év múlva a Szentatya címzetes püspökké és az egyházmegye kormányzójává, 1969-ben pedig megyéspüspökké nevezte ki. Mint az egyházmegye szülöttje, könnyen megtalálta a közvetlen kapcsolatot paptestvéreihez és a hívekhez egyaránt. Többek között ennek köszönheti a megértést és segélynyújtást, amit a székesegyház, hatvannyolc templomunk, a püspöki székház és sok plébániánk felújításához kapott.
Mayer Mihály, a jelenlegi megyéspüspök
Az egyházmegye életének egyik legkiemelkedőbb jelentőségű eseménye II. János Pál pápa 1991-ben tett látogatása volt. E kimagasló esemény "házigazdája" jelenlegi püspökünk Mayer Mihály volt. Szintén az ő munkája nyomán indult újra a szeminárium, a hittudományi főiskola, az énekiskola. Az egyházmegye területén több katolikus iskolát, szeretetotthont létesített. Ő vezette át az egyházmegyénket a 21. századba.
A Pécsi Egyházmegye 2009-ben ünnepli fennállásának 1000 éves évfordulóját. E jeles alkalomra szépülnek meg a Püspökség központjának épületei a Norvég Alap támogatásával létrejött projekt keretében.
Forrás, bővebb információ: www.pecs.egyhazmegye.hu
Az egyházmegye létrejötte előtt már jelentős keresztény hagyományokkal rendelkezett a püspökség székvárosa. A terület római kori központja, Pécs elődje, Sopianae város volt, melynek virágkora a 4. századra tehető. Ekkor jelentős keresztény közösség élt a városban, melynek impozáns emlékei a szakszerű feltárási és konzerválási munkák nyomán ma is látogathatóak. A legjelentősebb ókeresztény emlékek, amelyek a Világörökség részei, a Dóm téren ill. a Székesegyház közelében találhatóak: Ókeresztény Mauzóleum, Péter Pál és Korsós sírkamrák, Cella Trichora stb. 430-ban a rómaiak a hunoknak engedték át a mai Pécs városát is átölelő Valéria tartományt, melynek következtében a település lakossága is elköltözött.
A Pécsi Egyházmegye területe napjainkban
A püspökség megszervezése I. (Szent) István királynak a fekete magyarok felett aratott győzelméhez (1008), majd az azt követő misszióhoz kapcsolható. A Szent Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt egyházmegye alapítólevelét 1009. aug. 23-án állították ki Győrött, Azo pápai legátus jelenlétében. A püspöki székhely kiválasztásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a város ókeresztény emlékeinek is. A dioecesis határai: északon és nyugaton a veszprémi egyházmegyével volt határos; keleten a Duna jelentette a természetes határt, ám ekkor már a kalocsai egyházmegye is funkcionált; délnyugaton csak a zágrábi püspökség felállítását (1091) követően került sor a határok kijelölésére.
Első püspöke a franko-gall ill. lombard származású Bonipert volt. A Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első magyarországi legendát, Szent Zoerard-András és Benedek remeték életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő főpásztora volt Bár-Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király kancelláriáját is irányította (1183-1186), majd Horvátország és Dalmácia kormányzását látta el (1193-1194), valamint rövid ideig választott esztergomi érsekként tevékenykedett. Ennek következményeként engedélyt kapott a pápától, hogy az érseki palliumot pécsi püspökként is viselhesse. A tatárok a székesegyházat és környékét is elpusztították, majd a 13. sz. közepétől elkezdődött a püspöki rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. század püspökei közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház északi oldalán az Aranyos Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos király titkos kancellárja, jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított pécsi egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett; az arisztokrata származású, Alsáni Bálint királyi diplomataként tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. Az egyházmegye Mohács előtti jelentős püspökei közül ki kell emelnünk a kiváló humanista költőt, Janus Pannoniust (1459-1471), a püspökvár megerősítését végző Ernuszt Zsigmondot (1473-1505), valamint a püspökvár reneszánsz építményeinek megrendelőjét, Szatmári Györgyöt (1505-1621).
Janus Pannonius szobra a barbakánnál
Az egyházmegye területén a 14. század elején már több mint félezer plébánia, egyház-igazgatási alközpont működött. A szerzetesrendek közül megtelepedtek a bencések, ciszterciek, ferencesek, domonkosok, kármeliták, ágostonos kanonokok, ágostonrendi remeték, pálosok, stb.; a lovagrendek közül pedig a templomosok és a johanniták.
A törökök a mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) követően felprédálták a várost, azonban végleges eleste csak 1543. július 20-án következett be. Az egyházmegye 1543-as török megszállása után alig találunk papot Tolna és Baranya megyében. Sokan, mint Csulai Móré Fülöp püspök, a mohácsi csatatéren maradtak. Más egyháziak, elsősorban a szerzetesek, kincseiket entve elmenekültek. Várallyai Szaniszló püspök (1543-1548) menekülésétől Radanay Mátyásig 1687-1703) pécsi püspök nem lépett az egyházmegye területére.
Klimó György és Dulánszky Nándor püspökök
1686-ban egyházmegyénk felszabadult a török uralom alól. Radanay püspökre azonban nagyon nehéz feladatok vártak. Egyrészt az ősi egyházi birtokok megszervezésén fáradozott, ősi jogait jelentette a császári kincstár és az új földesurak foglalásai elől, másrészt papokról kellett gondoskodnia. Utóda, Nesselrode Ferenc (1703-1732) 1714-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze. A templomok szinte mindenütt romokban hevertek, sok falu teljesen eltűnt a föld színéről. A nép elszegényedett, s amije megmaradt a török harácsolása után, azt a felszabadító hadműveletek során, majd a császári kincstár adószedése, a Rákóczi-féle szabadságharc hadmozdulatai, a rácok garázdálkodásai következtében vesztette el.
A 18. század legnagyobb formátumú pécsi püspöke kétségkívül Klimó György (1751-1777) volt. A papság képzésére, a kultúrára és a tudományra egyaránt nagy anyagi áldozatokat fordított. Egyházlátogatást tartott, templomokat építtetett, elkészítette Koller Józseffel az egyházmegye történetét, könyvtárát nyilvánossá tette, papírmalmot létesített, a teológiai képzést kiváló tanárok alkalmazásával magas színvonalúvá tette stb. A 19. század elejére egyházmegyénk népe újból rendezett plébániai gondozásban részesült. A rendezett anyagi körülmények között élő nép fiai szívesen választották a papi hivatást. A II. József uralma (1780-1790) alatt feloszlatott szerzetesházakból is sokan csatlakoznak az egyházmegyés papokhoz.
Két püspök a 20. századból: Virág Ferenc és Cserháti József
Miután a templomok felépültek, a nép figyelme az egyház másik intézménye felé fordult, az iskolai nevelés és oktatás korszerűbb fejlesztését igényelte. Ennek szolgálatára sietett Szepessy Ignác püspök (1828-1838). Személyében buzgó, szentéletű és fáradhatatlan lelkipásztor került a püspökség élére. Scitovszky János (1838-1852) szintén rengeteget áldozott a falusi iskolákra. Támogatta a nemzeti iskolák elindítását, pontos jelentést kért a falusi iskolákról minden esztendőben, s a szószéken magyarázta meg a népnek a magasabb iskolák fontosságát. Girk György (1852-1868) II. egyházmegyei zsinata, Dulánszky Nándor (1877-1896) nagyszerű székesegyház-építése nem jelentett Isten egyszerű népének lelki gazdagodást. Ezek a papok és gazdagok reprezentatív vallásos jellegű akciói maradtak. Zichy Gyula püspök (1905-1926) személyes hatása a népre csekély volt. Virág Ferencet (1926-1958) jobban a magáénak érezte a nép, aminek egyik oka az egyszerű származása volt. Sűrű bérmaútjai alkalmával mondott beszédei megtalálták a hangot a néphez. Működése alatt emelkedett a papi hivatások száma, s így el tudta látni papi hitoktatókkal a sűrűsödő iskolahálózatot. Hosszú kormányzása alatt sok templom épült területünkön.
Rogács Ferenc (1958-1961) rövid ideig volt az egyházmegye főpásztora. Tíz éven keresztül, mint utódlási joggal felruházott koadjutor püspök nagy alapossággal tanulmányozta az egyházmegye adottságait és készült a kormányzásra. Cserháti József a múlt század legjelentősebb pécsi püspöke 1961-ben, mint káptalani helynök vette át az egyházmegye kormányzását. Három év múlva a Szentatya címzetes püspökké és az egyházmegye kormányzójává, 1969-ben pedig megyéspüspökké nevezte ki. Mint az egyházmegye szülöttje, könnyen megtalálta a közvetlen kapcsolatot paptestvéreihez és a hívekhez egyaránt. Többek között ennek köszönheti a megértést és segélynyújtást, amit a székesegyház, hatvannyolc templomunk, a püspöki székház és sok plébániánk felújításához kapott.
Mayer Mihály, a jelenlegi megyéspüspök
Az egyházmegye életének egyik legkiemelkedőbb jelentőségű eseménye II. János Pál pápa 1991-ben tett látogatása volt. E kimagasló esemény "házigazdája" jelenlegi püspökünk Mayer Mihály volt. Szintén az ő munkája nyomán indult újra a szeminárium, a hittudományi főiskola, az énekiskola. Az egyházmegye területén több katolikus iskolát, szeretetotthont létesített. Ő vezette át az egyházmegyénket a 21. századba.
A Pécsi Egyházmegye 2009-ben ünnepli fennállásának 1000 éves évfordulóját. E jeles alkalomra szépülnek meg a Püspökség központjának épületei a Norvég Alap támogatásával létrejött projekt keretében.
Forrás, bővebb információ: www.pecs.egyhazmegye.hu